Mit jelent nekem Magyarország? Hogyan viszonyulok az országhoz, és az ország hogyan viszonyul hozzám?

Egyszerű kérdések, komplikált válaszok...

Én magyar vagyok. Bárhol élek, bárhová megyek majd, magyar leszek. Az az oszág fogadta be, vagy telepítette le máshonnan érkezett őseimet, az az ország adott nekik otthont, lehetőséget. Az az oszág. Csak egy olyan ország van számomra, ahol felnőttem, ahol éltem 35 évet, ahol megtanultam rengeteg mindent, ahol nem tanultam meg rengeteg mindent, ahol voltam boldog, szomorú, elégedett és csalódott. 

Hogy mit jelent tehát Magyarország? 

A fiatalságomat, a gyerekkoromat, a Balatont, a Dunát, Győrt, Székesfehérvárt, Debrecent és Budapestet.

A nyári estéket, a szabad levegőt, a csavargásokat, a bandázásokat a többi gyerekkel az utcán, a balaton parti bulikat, a szalonnasütéseket, a biciklizéseket a közeli erdőbe (szigorúan kemping biciklivel, nekem kék volt), a bográcsozásokat, a kirándulásokat, a szüretet, a dédi kalácsát, a gombaszedést, a tanító nénit, az olvasást, a kisdobosságot, a tanító bácsit, az úttörőséget, a táborokat, a középiskolát, a könyvtákarat, a könyveket, szerelmeket és szakításokat, életre szóló barátokat, kocsmákat és éttermeket, bulikat, csodás belvárosokat, kalandokat, családot, értékeket, értékrendet.

Szegénységet, kilátástalanságot, fusztráltságot, nagyon hosszú vonatutakat, nyaralásmentes éveket, lerobbant épületeket, élni egy olyan helyen, ahol nincs/nem volt normális tömegközlekedés, a lehetőség elvesztését hogy fiatalon megismerhessem a világot, állandó készültséget mert nem lehet tudni mit hoz a holnap, félelmet, pánikot, rossz buszokat, omladozó falú gyönyörű házakat, kutyaszart az utcán, szemetet, szomorú vagy inkább kiábrándult embereket, visszafejlődést, politikát, amit nem akarok és soha nem akartam.

Mint mindennek Magyarországnak, és az én érzéseimnek Magyarország iránt is két oldala van. Szeretem, mert rengeteg emléket adott, de nem szeretem, mert nem mutat jövőt. 

Viszont nem fogom és nem is tudom elfelejteni, megtagadni sem. 

Magyar vagyok, miért is tenném???

Valaki egyszer említette, hogy olyan elhagyni az országot, ahol születtél, mint elválni a feleségedtől/férjedtől, akit aztán soha nem akar már látni, mert újraházasodott. 

Ez igaz is meg nem is, egyrészt az első házasságom (nekem nem volt még, de legyen hosszú kapcsolat) nem tartott olyan sokáig, mint a kapcsolatom az országgal, másodszor nem minden szakítás szörnyű vagy fájdalmas. Nekem is voltak szakításaim, volt akivel soha nem szeretnék találkozni, van aki még mindig a barátom. De akivel nem is akarok találkozni, az is az életem része volt egy darabig, valami miatt találoztunk, 

Hogy hova születünk, az is része az életünknek. Semmi sem véletlen, és bizony sokszor gondoltam arra, ha mondjuk Németországba születtem volna jobb lett volna, de milyen jó hogy nem Jemenben láttam meg a napvilágot.