Kiegészítésképpen az előző bejegyzéshez.

Mindig arról beszélünk, hogy hol szeretnénk élni, és az a hely az otthonom-e, vagy a hazám-e, vagy mi. Mert ugye ott szeretünk élni, úgy érzzük hogy oda tartozunk. Most, amikor még fiatalok vagyunk. Vagy ha majd megöregszünk, akkor melegebb helyre költözünk, vagy maradunk, vagy....

De hol szeretnénk meghalni? Nem is közvetlenül meghalni, de hol szeretnénk lenni a halálunk után? Vajon ezen elgondolkodott-e azok közül valaki is, aki teljes mellszélességgel hirdeti, hogy neki Magyarország semmi? 

Mi sokat beszéltünk már erről a férjemmel. Ő már elhatározta, hogy köt egy olyan biztzosítást, ami halála után vissza(vagy haza??)szállítja Kamenrunba. Mert az drága, és Ő ott akar lenni. És nekem meg kell ígérem (nem mintha bármi esélye is lenne, hogy túlélem, lévén öt évvel fiatalabb), hogy ott lesz eltemetve. Persze én meg csak mondom neki röhögve, hogy neeem,mert mi majd egy helyen leszünk, és én nem megyek Kamerunkba, meg különben is, mit számít?? Hiszen akkor már nem élünk, és nem fogjuk tudni, hogy hol alszunk örök álmot.

Vagy álljon csak meg a menet! Mégiscsak számít, hiszen ÉN nem akarok Kamerunba menni "meghalva", de itt sem szeretnék egy random temetőbe rothadni, még akkor sem, ha lesz gyerekem, és a gyerek majd itt fog élni. Mondjuk ha esetleg Franciaországban fogunk lakni, akkor meggondolom. Vagy ha nagyon messze, akkor meg nem variálok.

De egyelőre, innen jobban preferálnám, ha haza mehetnék meghalni, "meghalva". Még akkor is, ha az anyukám és az apukám már nem fog akkor élni, még akkor is, ha a testvéreim esetleg szintén elköltöznek máshova. De miért?? Talán mert az az a hely, ahol születtem, ahol felnőttem. Annak a temetőnek minden zugát ismerem, a nárciszokat, amik tavasszal sárgán borítják el a domboldalt, az orgonabokrokat, a régi sírokat, a bukszusbokrokat. A déddédmamám és papám sírját, a dédiékét, a nagyszüleimét..még akkor is, ha évek óta nem is voltam ott. 

Most úgy érzem, ez lenne a helyes. Velük aludni. Otthon aludni.